Közművek (úthálózat, távközlés, víz- és csatornarendszer, villamosítas, gázszolgáltatás, köztisztaság)

A tárgyalt korszak (1956-tól napjainkig) kezdetén Majsa egy szegény, poros alföldi nagyfalu képét mutatta. Kövezett útja alig volt. Jóformán csak a községen átvezető utak voltak szilárd burkolatúak. 1965-ben például 25 km földút és csak 6 km makadám út szelte át a települést.

A gyalogosok számára 8035 négyzetméter járdafelület épült. A 6 km-es közút is szinte teljesen tönkrement a szovjet tankok lánctalpai alatt, ugyanis azok mit sem törődve az okozott kárral, belterületen is igen sokat közlekedtek. A Nagy Lajos, a Zárda és a Csontos Károly utcákon.)

1980-ra új városrészek épültek, új utcák nyíltak. Közútjaink hossza a belterületen ekkor 51,2 km, ebből 12,5 km burkolt, aszfaltozott. A kialakított 91,34 km hosszúságú járdának több mint 10 százaléka volt portalanított.[88]

Ehhez képest ugrásszerű fejlődésről tanúskodnak az 1990-es adatok:

Pedig az útépítés üteme csak ezután gyorsult fel igazán. Lakossági hozzájárulással több mint 10 km kőút épült az utóbbi három évben. Az első kerékpárutat a belterület és a strand között 1986-ban adták át.[89]

Kiskunmajsa és a szomszéd települések között a tömegközlekedést a Volán és a MÁV bonyolítja. Vonattal ugyan csak Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas és Kecskemét irányába lehet eljutni, de autóbusz naponta többször is indul minden környező település irányába. Szeged felé szinte óránként megy autóbusz. (Kecskemétre Szankon, Jakabszálláson keresztül a keskeny nyomtávú vonat is közlekedik.) Aki viszont gyorsabban és kényelmesebben akar célba jutni, annak két taxi is rendelkezésére áll a város központjában.

Szomorúbb a helyzet a telefonellátottság tekintetében. Alig több, mint 700 előfizető van, s a nyilvános fülkék száma is kevés, pedig az üzleti élet, a vállalkozások a gyors kapcsolatteremtés nélkül nem működhetnek jól. 1987-ben kapcsolták be Kiskunmajsát a távhívó hálózatba, ekkor állították üzembe az ezer állomás létesítésére alkalmas automata telefonközpontot is.[90]

Korábban Kiskunmajsa vízszükségletét az artézi kutak és az ásott kutak biztosították. Egészen 1980-ig gondot okozott a község ivóvízzel való ellátása. 1964-ben felépült ugyan egy 100 köbméteres víztorony, de a meglévő kutak vízhozama nem volt megfelelő. 1969-ben olyan két kutat fúrtak, amelynek egyenként 2.000 liter a percenkénti teljesítménye. Így lehetőség nyít a városban újabb vízbekötésekre, illetve közkutak létesítésére. 1980-ban már csak 10 km-nyi utcarész hiányzott a teljes vízhálózat kiépítéséhez. De hiába kötöttek volna be újabb fogyasztókat, a rendszer nem bírta volna el a terhelést. Ekkor valósult meg három ütemben a vízműrendszer korszerüsítése. Először két mélyfúrású kút és egy három km-es hálózat épült, majd a gépház, új telephely és az alacsonytároló. (Két db 250 köbméteres.) Végül még négy mélyfúrású kutat és a 700 köbméteres víztornyot készítették el. Ma már ellátási gondok nincsenek, de a lakók maguk kénytelenek fizetni az utcabeli gerincvezeték kiépítését is.

A vízfogyasztás növekedésével egy időben nem indult meg a csatornarendszer kiépítése. A várost két nyít árkos csatorna szeli át északnyugat-délkeleti irányban. Ezek csak az esővíz elvezetésére alkalmasak. Először 1985-ben foglalkoztak a szennyvízelvezetés problémájával. Elkészítették a szennyvízcsatorna kiviteli tervét is. Már az első ütemben 29,2 millió forintot kellett volna költeni a munkálatokra. Ezt a hatalmas összeget a nagyközség nem tudta előteremteni, így az építkezés sem kezdődött el. Vállalkozó pedig akadt volna. A kivitelezési munkákra a kiskunmajsai Vízmű Vállalat jelentkezett. A rendszerváltás után, 1992-ben végre elkezdődhettek a munkák. A pályázat útján elnyert összge és a helyi erőforrások - úgy látszik - biztosítani tudják. a befejezést is.[92]

Gyorsabb ütemű volt a város villamosítása. 1965-ben belterületen az utak mentén még csak 232 helyen világított lámpa, de 1975-ben 552, 1990-ben már 1108 volt a közvilágítási lámpahelyek száma. Hasonló intenzitású a házak villamosítása is: 1980-ban 3243, 1990-ben 5707. Az 1970-es évek végétől külterületen is megkezdődött a villanyhálózat kiépítése, így a tanyák lakossága is komfortosabbá tehette életét, és gépesíthette háztartását.[93]

Az igazi kényelmet (egyelőre csak a belterületi lakosság számára) azonban a vezetékes gázszolgáltatás nyújtja. 1968-ban vezették be a községbe a gázt. 1970-ben 19, 1980-ban 363, 1990-ben pedig 2184 háztartásban fűtöttek gázzal a hideg téli éjszakákon.[94]

A közterületi utak, terek tisztán tartása mindannyiunk feladata, de a szemét összegyűjtését, a parkok ápolását az 1960-70-es években a tanácsi alkalmazású utcaseprők (útkaparók) végezték. Később a Kiskunmajsai Tanács Költségvetési Üzemén belül külön brigád alakult a munkák elvégzésére. Tevékenységi körük a házi szemétszállítás megszervezésével bővült. 1990-ben a hulladékgyűjtésbe bevont lakások száma 650 volt. Ez nagyon kevés, ha figyelembe vesszük a háztartások számát (kb. 5000). Hová teszik hát a többiek a szemetet? A lelkiismeretesek a szegedi úti szeméttelepre szállítják, de vannak olyanok, akik már félúton megválnak a szükségtelen nejlonzsáktól, vagy éppen másik irányba indulnak el, s árkokba, erdőkbe hajítják. Ma a szervezett szemétszállitást Balázs Károly magánvállalkozó végzi.[95]